Aki ismer, tudja rólam, hogy nem lépek ki könnyen a komfort zónámból és mindig mindent előre megtervezek, biztonsági játékosnak tartom magamat és szerintem mások is így látnak. Az elmúlt pár évben azért igyekeztem ezen javítani, de az a tény, hogy egy idegen országban töltök fél évet egyedül egy éve ilyenkor még elképzelhetetlen volt számomra. Talán azért, mert túl sok szituáció akadhat, ami kényelmetlenül érinthet és nem tudtam, hogy tudom kezelni ezeket a dolgokat vagy sem. De miután ezt a lépést sikeresen megugrottam úgy döntöttem megcsavarom az utazást egy kis kalanddal. 

A célkereszt közepében pedig Flåm városa tűnt fel egész hamar, ami Bergentől 150 km-re, csak pár heggyel arrébb található. Egy esős, unatkozós szombat délelőtt elég hirtelen ötlettől vezérelve döntöttem el, hogy elutazom a hétvégére. Az pedig, hogy egyedül megyek nem is volt kérdés és még magamat is megleptem vele, de valahogy úgy éreztem szükségem van egy kis egyedüllétre, hogy ne zavarjon senki és el tudjak merülni a gondolataimban. A hegyekbe pedig nem másként, mint vonattal jutottal el. Pontosabban három különböző vonattal, ugyanis mint minden mást ezt is túlterveztem, így utolsó pillanatban csak ez a lehetőség maradt. De ezt sem bántam, hiszen így három különböző vonaton is utazhattam. Első akadály pipa!

2021. október 15. Péntek 

• Bergen 7:54 ----> Voss  9:04
• Voss 9:58 ----> Myrdal 10:51
• Myrdal 10:58 ----> Flåm 11:58

Hosszú út volt, de ahogy végigjöttünk a hegyek mentén az ablakból néztem a fjordokat és a folyókat, ahogy eltűnnek majd újra felbukkannak egy-egy alagúton áthaladva. Gyönyörű látvány volt! Arról nem is beszélve, hogy az utolsó vonat út nagy történelmi múltra tekint vissza és ezt nem haboznak megosztani az utazó közönséggel sem. Az út során többek között hallható volt az, hogy a Myrdal és Flåm közötti 20 km szakaszt a munkások puszta kézzel ásták ki, de az is, hogy hány különböző szinten vájtak kukucskálót a turistáknak a hegyoldalba, hogy gyönyörködhessenek a hegyek nyújtotta látványban. Ahogy az út feléhez értünk a hangosbemondóban bejelentették, hogy megállunk nem több, mint 5 percre, mégpedig azért, mert a környék leghíresebb vízesése pont útba esik és ki van alakítva egy peron a látogatóknak, ahonnan megtekinthetik azt. Szóval még egyszer leírom csak, hogy mindenki felfogja mi történt. A vonat megállt 5 percre a semmi közepén csak azért, hogy a turisták fotózkodhassanak egy vízesésnél. Milyen menő már!
Mire megérkeztem úti célom helyszínére még a nap is kisütött, ami elég ritka arrafelé is. Kapva az alkalmon körbejártam a kis falut, ami - mivel elég pici - nem tartott sokáig, ezért beültem az egyetlen kis pékségben egy kávéra és élveztem a napsütést, amíg tudtam. Kettőkor pedig már a következő kis kalandomat vettem célba mégpedig egy kilátót, ahonnan látni az alatta elterülő várost, a fjordokat és a hatalmas hegyeket. Ahogy haladtunk felfele a hosszú szerpentineken és néztem a tájat, azon gondolkodtam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy mindezt a csodát megélhetem. Azon gondolkodtam, hogy milyen hihetetlen, hogy egyedül eljutottam idáig és rögtön ezután eszembe jutottak a szüleim, mert nélkülük nem lennék itt. Ilyen gondolatok kavarogtak bennem.  Nem is gondoltam volna, de még idegenvezetés is volt a buszban, audión mondtak mindenféle érdekességet a környékről és a kilátóról. A kilátónál fél órát töltöttünk, de még mielőtt kiszálltam volna a buszból, megkérdeztem a sofőrt, hogy a nagy hátizsákomat ott hagyhatom-e a buszban, mert nem akarom cipelni. Kaptam a választ, ami egy határozott IGEN volt, majd kiléptem az ajtón, ami rögtön be is csukódott utánam és a busz elhajtott fel a hegynek. Én pedig álltam ott, hogy vagy most hajtott el 3 napi cuccom és nem látom soha többet vagy ez valami kandi kamera. De végül visszajött a busz, miután a nagy szélben és szállingózó hóban körbefotóztam és videóztam a tájat. Megismerkedtem egy olasz lánnyal ott fent, aki mint kiderült szintén Bergenben tanul, Fantoftban lakik, ahol én és a neve pedig Sofia. Mennyi az esély erre?

 2021. október 16. Szombat 

• Hajó túra a fjordokon: Flåm 9:30 ----> Gudvangen 11:30 
• Busz vissza az alagutakon át: Gudvangen 17:30 ----> Flåm 17:50

Szerintem nincs rá szó, hogy leírjam milyen volt kihajózni egy hatalmas fjordjáróval a hegyek közé Flåm kis városából. A több mint 200 férőhelyes hajón mindösszesen húszan lehettünk személyzettel együtt. Ahogyan haladtunk a vízen folyamatosan változott a látvány, ami elénk tárult, a kis városok és az elhagyott faházak váltották egymást. Ahogyan a táj változott, úgy változott az időjárás is. Egyik pillanatban még láttam minden hegyet, utána már csak a köd lebegett előttünk és ugyanilyen gyorsan váltott szélre és esőre egyaránt. Nem tudtam betelni a látvánnyal, de két óra csodás utazás után végül megérkeztünk Gudvangen városába, ahol a helyi szuvenír boltban megkérdeztük mit lehet itt csinálni, látni. A válasz egyszerű volt. "Gudvangen csak ennyi, amennyit a kikötőben láttok" ~ ami nem volt más, mint egy étterem, egy kis hostel és egy benzinkút. De nem ijedtünk meg, hanem inkább elindultunk a folyó mentén, ami végül a fjordba torkollik és egy csodálatos kirándulást tettünk kb. 5 km-re. Utunk során belebotlottunk rengeteg vízesésbe, kis eldugott ösvényekbe és a folyó megannyi zúgóját és kanyarulatát is megnéztük. Életemben most először kacsáztam a folyóparton, ami megint egy olyan élmény, amit sosem felejtek el. A túra végén beültem megmelegedni a kis étterembe, ahol először meg kellett kérdeznem nyitva vannak-e, mert nem volt senki bent, de mint megtudtam ez szokásos itt délután 4 után. 

2021. október 17. Vasárnap  

Hagytam magamnak egy kis pihenőt a két napos folyamatos talpon lét után vasárnap reggel, de így is 9-kor már azon kaptam magam, hogy megint talpon vagyok, hiszen elindultunk még egy utolsó vízesést megnézni. Augusztusban másztam hegyet utoljára valószínűleg ennek is köszönhető, hogy kapkodtam a levegőt mire felértem. Szégyen gyalázat tudom, de ez az igazság! Viszont fentről a kilátás kárpótolt minden egyes lépcsőfokért, amit lihegve tettem meg. Be lehetett látni az egész falut, nem volt nehéz, hiszen nagyon kicsike. Csak ültem ott fent és még egy utolsót szippantottam a friss levegőből, amit szinte harapni lehetett és vetettem egy végső pillantást Flåm városára fentről. A nap hátralévő részét a kávézóban töltöttük megint élvezve a napsütést és a finom kávét és sütit. A vasúti múzeumban történő gyors látogatás után már szálltunk is fel a buszra és 3 óra múlva vissza is érkeztem Bergenbe. 

Az egyedül tervezett utazás végül átalakult új embereket megismerős utazássá, aminek így utólag nagyon örültem, de sosem gondoltam volna, hogy én egyszer egy ilyen nagy kalandban részt fogok venni. Flåm örökre belopta magát a szívembe és biztos vagyok benne, hogy egyszer visszajövök, hogy régi jó barátként köszönthessem a hegyeket és a vízeséseket. 

Életem legjobb döntése volt Norvégia!

Sophie♥

2021. október 21.