Aki ismer, tudja rólam, hogy nem lépek ki könnyen a komfort zónámból és mindig mindent előre megtervezek, biztonsági játékosnak tartom magamat és szerintem mások is így látnak. Az elmúlt pár évben azért igyekeztem ezen javítani, de az a tény, hogy egy idegen országban töltök fél évet egyedül egy éve ilyenkor még elképzelhetetlen volt számomra. Talán azért, mert túl sok szituáció akadhat, ami kényelmetlenül érinthet és nem tudtam, hogy tudom kezelni ezeket a dolgokat vagy sem. De miután ezt a lépést sikeresen megugrottam úgy döntöttem megcsavarom az utazást egy kis kalanddal. 

A célkereszt közepében pedig Flåm városa tűnt fel egész hamar, ami Bergentől 150 km-re, csak pár heggyel arrébb található. Egy esős, unatkozós szombat délelőtt elég hirtelen ötlettől vezérelve döntöttem el, hogy elutazom a hétvégére. Az pedig, hogy egyedül megyek nem is volt kérdés és még magamat is megleptem vele, de valahogy úgy éreztem szükségem van egy kis egyedüllétre, hogy ne zavarjon senki és el tudjak merülni a gondolataimban. A hegyekbe pedig nem másként, mint vonattal jutottal el. Pontosabban három különböző vonattal, ugyanis mint minden mást ezt is túlterveztem, így utolsó pillanatban csak ez a lehetőség maradt. De ezt sem bántam, hiszen így három különböző vonaton is utazhattam. Első akadály pipa!

2021. október 15. Péntek 

• Bergen 7:54 ----> Voss  9:04
• Voss 9:58 ----> Myrdal 10:51
• Myrdal 10:58 ----> Flåm 11:58

Hosszú út volt, de ahogy végigjöttünk a hegyek mentén az ablakból néztem a fjordokat és a folyókat, ahogy eltűnnek majd újra felbukkannak egy-egy alagúton áthaladva. Gyönyörű látvány volt! Arról nem is beszélve, hogy az utolsó vonat út nagy történelmi múltra tekint vissza és ezt nem haboznak megosztani az utazó közönséggel sem. Az út során többek között hallható volt az, hogy a Myrdal és Flåm közötti 20 km szakaszt a munkások puszta kézzel ásták ki, de az is, hogy hány különböző szinten vájtak kukucskálót a turistáknak a hegyoldalba, hogy gyönyörködhessenek a hegyek nyújtotta látványban. Ahogy az út feléhez értünk a hangosbemondóban bejelentették, hogy megállunk nem több, mint 5 percre, mégpedig azért, mert a környék leghíresebb vízesése pont útba esik és ki van alakítva egy peron a látogatóknak, ahonnan megtekinthetik azt. Szóval még egyszer leírom csak, hogy mindenki felfogja mi történt. A vonat megállt 5 percre a semmi közepén csak azért, hogy a turisták fotózkodhassanak egy vízesésnél. Milyen menő már!
Mire megérkeztem úti célom helyszínére még a nap is kisütött, ami elég ritka arrafelé is. Kapva az alkalmon körbejártam a kis falut, ami - mivel elég pici - nem tartott sokáig, ezért beültem az egyetlen kis pékségben egy kávéra és élveztem a napsütést, amíg tudtam. Kettőkor pedig már a következő kis kalandomat vettem célba mégpedig egy kilátót, ahonnan látni az alatta elterülő várost, a fjordokat és a hatalmas hegyeket. Ahogy haladtunk felfele a hosszú szerpentineken és néztem a tájat, azon gondolkodtam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy mindezt a csodát megélhetem. Azon gondolkodtam, hogy milyen hihetetlen, hogy egyedül eljutottam idáig és rögtön ezután eszembe jutottak a szüleim, mert nélkülük nem lennék itt. Ilyen gondolatok kavarogtak bennem.  Nem is gondoltam volna, de még idegenvezetés is volt a buszban, audión mondtak mindenféle érdekességet a környékről és a kilátóról. A kilátónál fél órát töltöttünk, de még mielőtt kiszálltam volna a buszból, megkérdeztem a sofőrt, hogy a nagy hátizsákomat ott hagyhatom-e a buszban, mert nem akarom cipelni. Kaptam a választ, ami egy határozott IGEN volt, majd kiléptem az ajtón, ami rögtön be is csukódott utánam és a busz elhajtott fel a hegynek. Én pedig álltam ott, hogy vagy most hajtott el 3 napi cuccom és nem látom soha többet vagy ez valami kandi kamera. De végül visszajött a busz, miután a nagy szélben és szállingózó hóban körbefotóztam és videóztam a tájat. Megismerkedtem egy olasz lánnyal ott fent, aki mint kiderült szintén Bergenben tanul, Fantoftban lakik, ahol én és a neve pedig Sofia. Mennyi az esély erre?

 2021. október 16. Szombat 

• Hajó túra a fjordokon: Flåm 9:30 ----> Gudvangen 11:30 
• Busz vissza az alagutakon át: Gudvangen 17:30 ----> Flåm 17:50

Szerintem nincs rá szó, hogy leírjam milyen volt kihajózni egy hatalmas fjordjáróval a hegyek közé Flåm kis városából. A több mint 200 férőhelyes hajón mindösszesen húszan lehettünk személyzettel együtt. Ahogyan haladtunk a vízen folyamatosan változott a látvány, ami elénk tárult, a kis városok és az elhagyott faházak váltották egymást. Ahogyan a táj változott, úgy változott az időjárás is. Egyik pillanatban még láttam minden hegyet, utána már csak a köd lebegett előttünk és ugyanilyen gyorsan váltott szélre és esőre egyaránt. Nem tudtam betelni a látvánnyal, de két óra csodás utazás után végül megérkeztünk Gudvangen városába, ahol a helyi szuvenír boltban megkérdeztük mit lehet itt csinálni, látni. A válasz egyszerű volt. "Gudvangen csak ennyi, amennyit a kikötőben láttok" ~ ami nem volt más, mint egy étterem, egy kis hostel és egy benzinkút. De nem ijedtünk meg, hanem inkább elindultunk a folyó mentén, ami végül a fjordba torkollik és egy csodálatos kirándulást tettünk kb. 5 km-re. Utunk során belebotlottunk rengeteg vízesésbe, kis eldugott ösvényekbe és a folyó megannyi zúgóját és kanyarulatát is megnéztük. Életemben most először kacsáztam a folyóparton, ami megint egy olyan élmény, amit sosem felejtek el. A túra végén beültem megmelegedni a kis étterembe, ahol először meg kellett kérdeznem nyitva vannak-e, mert nem volt senki bent, de mint megtudtam ez szokásos itt délután 4 után. 

2021. október 17. Vasárnap  

Hagytam magamnak egy kis pihenőt a két napos folyamatos talpon lét után vasárnap reggel, de így is 9-kor már azon kaptam magam, hogy megint talpon vagyok, hiszen elindultunk még egy utolsó vízesést megnézni. Augusztusban másztam hegyet utoljára valószínűleg ennek is köszönhető, hogy kapkodtam a levegőt mire felértem. Szégyen gyalázat tudom, de ez az igazság! Viszont fentről a kilátás kárpótolt minden egyes lépcsőfokért, amit lihegve tettem meg. Be lehetett látni az egész falut, nem volt nehéz, hiszen nagyon kicsike. Csak ültem ott fent és még egy utolsót szippantottam a friss levegőből, amit szinte harapni lehetett és vetettem egy végső pillantást Flåm városára fentről. A nap hátralévő részét a kávézóban töltöttük megint élvezve a napsütést és a finom kávét és sütit. A vasúti múzeumban történő gyors látogatás után már szálltunk is fel a buszra és 3 óra múlva vissza is érkeztem Bergenbe. 

Az egyedül tervezett utazás végül átalakult új embereket megismerős utazássá, aminek így utólag nagyon örültem, de sosem gondoltam volna, hogy én egyszer egy ilyen nagy kalandban részt fogok venni. Flåm örökre belopta magát a szívembe és biztos vagyok benne, hogy egyszer visszajövök, hogy régi jó barátként köszönthessem a hegyeket és a vízeséseket. 

Életem legjobb döntése volt Norvégia!

Sophie♥

2021. október 21. 

Legjobban a norvégok lepődnek meg, hogy miért is választjuk, mi Erasmus hallgatók ezt az országot úticélként, hiszen ők semmi érdekeset nem találnak benne, de erre majd később kitérek. Az én válaszom általában a következő szokott lenni:

„Amikor nyaraláshoz választunk helyszínt, akkor általában egy napos, tengerpartos, esetleg party lehetőséggel teli országot szemelünk ki magunknak, persze csak ha passzív pihenést preferáljuk. Nekem ilyen Spanyolország, Olaszország és Portugália is. Az, hogy Magyarországról ilyen messzire eljöttem az másként nem történt volna meg csak az Erasmus program segítségével. Hiszen a magyarok nem jönnek ide nyaralni, vagyis a legtöbben nem ezt választja úti cél gyanánt. Ez az ország annyira különleges, mind a látványvilágában – gondolok itt városra és természetre egyaránt – mind pedig az itt élő embereiben, hogy tökéletes helyszín tanulás és időtöltés szempontjából is.”

Egyedül, messze attól, amit otthonnak nevezek, egy új országban boldogulni nem egy egyszerű mutatvány. Mégis annyira felszabadultan élem itt a mindennapjaimat, mintha mindig is ez lett volna a küldetésem. De nem akarok ilyen mélyen filozofálni arról, mi olyan egyszerű nekem, hiszen nem mindenki tud az első pillanat után beilleszkedni ebbe az idegen környezetbe. Talán ezért is írok mindenfélét itt a levegőbe, hátha egyszer valakinek hasznos információkkal tud szolgálni ez a kis szerzeményem.

Norvégia

1. Múlt és Jelen:

Nem fogok unalmas történelmi adatokat és dátumokat felsorolni, de azért van, amit érdemes tudni. A viking történelmi múlt után, hosszú időkig nem volt független állam. Dánia és Svédország által kikényszerített perszonálunióban működött, aminek 1907-ben lett vége, amikor is Dánia Norvégiáról történő lemondása után, az békésen elvált Svédországtól is. Ezután számomra is érdekes módon a nép döntött az államformáról és miután a monarchia többséget kapott a norvég kormány meghívta és a parlament megszavazta királlyá Carl dán herceget, aki VII. Haakon névvel lett a norvég monarcha.

Norvégia mostanra már a világ egyik legfejlettebb országává nőtte ki magát, ami köszönhető annak is, hogy a világháborúk idején igyekezett semleges maradni, mindig is védekező politikát folytatott, így sikerült egy hirtelen jött német támadásnak 2 hónapig katonailag ellenállni. Kétszer próbálkoztak népszavazással belépni az Európai Unióba, de az ezt ellenzők mindig többségben voltak, így Norvégia nem uniós tagország, ugyanakkor (hogy egy kis szakmát is vigyek a dologba) az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodást aláírta, ami a részes tagállamok kereskedelmi ügyleteit szabályozza egy egységes piac létrehozása és fenntartása érdekében.

A mindössze 5 millió lakost számláló ország fővárosa Oslo, második legnagyobb városa pedig Bergen, ahol a tanulmányaimat töltöm. Bergen kicsit több, mint 270 ezer lakossal rendelkezik, ami pusztán 70 ezerrel több, mint csodás városunk Debrecen. Ami viszont érdekes, hogy a kiterjedt fjordokról és magas hegyeiről híres városban nincs nagy tömeg, szóval ez a mennyiségű ember rendkívüli mértékben eloszlik.

2. Időjárás:

Ebben az országban meglehetősen összetett elemekből áll az időjárás. Az nem volt kérdés, hogy sokat fog esni az eső, hiszen mégiscsak az Atlanti-óceán partján fekvő városról beszélünk. Arra viszont egyáltalán nem gondoltam, hogy az egész augusztusomat túrázással, különböző fjordokban történő úszkálással és strandröplabdázással fogom tölteni a nagy melegben. Jó kicsit túlzok, ugyanis a hőmérő nagyon maximum 22-23 fokot mutatott, azonban ezt itt olyannak éreztük, mintha 30 fok lenne, hiszen senki sem erre készült. Ezek után beköszöntött az ősz, elkezdődtek az egyetemen az órák és az időjárás is kicsit szomorúbb hangulatot tükrözött, mintha ezzel is segítene tanulni, hiszen ki szeretne Norvégiában a legnagyobb "melegben" bent ülni a szobában. Minden lehetőséget ki kell használni. Mivel még csak most kezdünk bele az októberbe, meglátjuk a következő hónapok mit hoznak, reméljük kegyes lesz velünk az ég, de azért havat mindenképpen akarok látni. Egy, ami biztos, hogy amikor Európa többi országaiban rossz az idő, itt biztosan jó lesz!

3. Emberek:

Alapvetően úticélom iránti vonzalmamat az itt élő emberek jelentették, ugyanis korábban már hallottam, hogy sokkal nyugodtabbak a skandináv országokban élő népek, mint bármely más nemzet Európában. Abban biztosan megegyezhetünk, hogy az olaszoknál, spanyoloknál mindenképp békésebbek és nem olyan hangosak. De amint megérkeztem észrevehetően idilli volt az atmoszféra, lassabban közlekednek, senki nem siet sehova, nincs kiabálás az utcákon, nem dudálnak az autók feleslegesen, sőt annyira halk a közlekedés az elektromos autók miatt, hogy a zebránál 3-szor kell körbenéznem, mivel ugye nem hallom őket. Olvastam korábban azt is, hogy itt, a legkisebbtől a legöregebbig mindenki tud angolul, amit először el sem hittem, hiszen ez nálunk egyáltalán nem így van. Viszont meggyőződhettem róla saját tapasztalattal, amikor is az idős néni a boltban - aki, ha Magyarországon lennénk nem tudna angolul - miután tudomására hoztam, hogy én a norvég nyelvet nem értem a következőt mondta: "Kedvesem, hozzám bármilyen nyelven beszélhetsz, megértek én mindent." ! Ezen kívül sokkal elfogadóbbak számos európai országnál, kedvesek, mindenkinek igyekeznek segíteni, ahogy tudnak. Ugyanakkor ennek hátterében (csak, hogy megint szakmázzak) a múltban megjelent olyan előírások, törvények állhatnak, amik nem az egyéni sikereket részesítették előnyben, hanem a közösséget helyezték az egyén fölé, előírva az egyenlőséget az egyén elnyomásával egyetemben. Jante törvénye számomra olyan, mint a 10 parancsolat, viszont ez csak a skandináv országoknak ad útmutatást. 

1. Nem szabad azt gondolnod, hogy Te bármennyire különleges vagy.
2. Nem szabad azt gondolnod, hogy Te olyan jó vagy, mint mi vagyunk.
3. Nem szabad azt gondolnod, hogy Te okosabb vagy, mint mi vagyunk.
4. Nem azért vagy, hogy meggyőzd magad, Te jobb vagy, mint mi vagyunk. 
5. Nem szabad azt gondolnod, hogy Te többet tudsz, mint mi tudunk.
6. Nem szabad azt gondolnod, hogy Te fontosabb vagy, mint mi vagyunk.
7. Nem szabad azt gondolnod, hogy Te bármiben jó vagy.
8. Nem szabad kinevetni másokat.
9. Nem szabad azt gondolnod, hogy Te bárkit is érdekelsz.
10. Nem szabad azt gondolnod, hogy Te taníthatsz nekünk bármit.

Első olvasatra ez egy kicsit brutálisan hangzik és én sem értenék egyet, ha csak a szöveget olvasnám magyarázat nélkül. Ez hosszú éveken keresztül alakította a skandináv kultúrát, és hozzájárult a mai békés, szerény és homogén társadalom megteremtéséhez. De, hogy mit is jelent ez valójában! 

Általánosságban a norvégok nagyon udvariasak, nem szakítanak félbe a mondanivalód közben és nem javítják ki az idegen országokból érkezőket. Az üzleti életben a cégek közötti versengés teljesen elveszett az évek folyamán, kollégák közötti bizalomvesztés alapja lehet, ha valaki túl ambiciózus, de nem teljesíti a megígért munkákat. Norvégiában általában nem látni esténként világos irodaházakat, hiszen a túlórázás is sérti ezeket az elveket. Az egyéni sikerek fölé helyezik a csapatban végzett munka sikereit. Mindezek azt eredményezik, hogy a norvég embereknek nagyon alacsony elvárásaik vannak. Reklámok tekintetében is érdekesen alakul a norvégok felfogása, ugyanis a saját termékedet csak úgy tudod reklámozni, hogy annak minőségéről adsz információt és elégedetté teszed a fogyasztót. Nem túl boldoggá, csak elégedetté. Ezt pedig nem lehet úgy megtenni, hogy azt mondod a te terméked jobb, mint a másiké, hanem meg kell várnod, amíg mások mondják meg, hogy TE vagy a legjobb. 

4. Mindennapok:

Ahogy azt már említettem mindennapjaimat a Fantoft nevezetű diákszállón töltöm, fél óra villamosútra a belvárostól. Az 5-6 különböző épületből álló diákszálló egyik legújabb épületében kaptam helyet, miután a recepción felvettem a chip kártyámat, ami nyitja az épület, a folyosó, a lakás és végső sorban a szobám ajtaját. Amikor elfogadták a jelentkezésemet a Bergeni Egyetemre már kaptam is az információáradatot a szálláshelyről. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy ilyen menő helyen kötök ki. Fantoft nagyon sok nemzetközi cserekapcsolat otthona, mindenféle nemzetiség lakik itt. Én úgy gondoltam az lesz a legjobb, ha nem egyedül veszek ki egy szobát, hanem megpróbálok egy másik lehetőséget. Így kerültem egy szobába egy norvég lánnyal, a konyhán és a nappalin pedig 15 másik hallgatóval osztozunk. A lehető legjobb helyzet a nyelvtudás fejlesztésére és különböző nemzetek szokásainak megismerésére. És persze a legolcsóbb is! Ugyanis az árak még mindig meglepnek akárhová is megyek, hiszen a mi kis országunkhoz képest szinte minden drágább, de Norvégia különösen. Szobatársam mielőtt beköltözött volna keresgélt más lakhatási lehetőségek között Bergenben és azt mesélte, hogy még norvég szemnek is magasak az árak. Egy 25 négyzetméteres, belvároshoz közelebb fekvő kis lakás, amiben valljuk be még egyedül is szűkösen fér el az ember 8000 Korona, azaz majdnem 280 ezer Forint. Ez a különbség nemcsak az albérleteket érinti, hanem a mindennapokat is, hiszen itt is ugyanúgy vannak különböző üzletláncok, Meny, Rema1000, Kiwi, Bunnpris, csak hogy párat említsek. Az első jó tanács, amit ideérkezésemkor kaptam az az volt, hogy ne menjek Meny-be, mert az a legdrágább, a többi nagyjából egy kategória, bár van, aki ezzel is vitatkozna. Csak összehasonlításként pár alapvető dolog, amit a mindennapokban bevásárolunk otthonra (legalábbis, ami nálam mindig van otthon):

• tej: 18 korona = 620 Ft
• 12 db tojás: 25 korona = 850 Ft
• kenyér: 8,9 korona = 300 Ft
• alma: 29,9 korona/kg = 1010 Ft
• banán:19,9 korona/kg = 670 Ft

Kicsit beszélek az alkoholról is, hiszen azért a külföldön folytatott tanulmányok sem akadályoznak meg abban, hogy néha egy kis szórakozással színesítsük életünket. Az árakról már inkább nem írok egy betűt sem, hiszen itt is ugyanígy kb. 3-szorosa az otthoninak, ha nem több (dobozos sör = 800 Ft - kocsmában 4 dl = 2500 Ft). Annál érdekesebb számomra és szerintem mindenkinek, hogy nem lehet a boltban bármilyen időpontban és bármilyen fajta alkoholt vásárolni. A boltok polcain ugyanis kizárólag sört láthatunk, illetve különböző cidereket, viszont az ennél erősebb italokat, mint a bor és különböző röviditalokat az úgynevezett Vinmonopolet forgalmazza. A korhatár alkoholvásárlás esetén sörnél 18, erősebb italoknál pedig 20 év. Az egészet pedig még megcsavarjuk egy időkorláttal, ugyanis hétköznaponként este 8 óráig, hétvégente (szombaton mert vasárnap minden zárva van) pedig este 6 óráig lehet alkoholt vásárolni. Ha meg akarod venni az adott mennyiséget, akkor úgyis megveszed előtte. Akkor miért van ez így? - kérdem én. Norvég forrásaim - egyetemi mentorok - szerint ezt a szabályozást annak érdekében vezették be, hogy az este folyamán ezen időpontok után már ne tudjanak a fiatalok "utántölteni", ezáltal akadályozzák meg, hogy MÉG részegebb norvégokat találjunk Bergen legnagyobb parkja közepén, ahogy az történt az első héten is. Ez röviden, tömören összefoglalva annyit jelent, hogy fél év után a testem hálás lesz a nélkülözésért. 

5. Erasmus:

Végül, de nem utolsó sorban az Erasmus programról és a cserediákokkal való együtt élésről mesélnék picit, hiszen alapvető kihívást jelent 15 másik emberrel együtt élni, de ha még az anyanyelveden sem tudsz megszólalni, akkor különösen. Még mindig van olyan nap, amikor se itteni magyarral nem beszélek, se az otthoniakkal, csak angolul. Nagy szerencsémre norvég szobatársat kaptam utolsó utáni pillanatban, ugyanis ha ő nem jött volna én egyedül laknék. Azért is mondom, hogy szerencsés vagyok, mert első benyomásra nagy energiákkal rendelkező, alacsony szőke csajszi azért megijesztett, de élő példája lehet ez annak, hogy nem szabad a könyvet borítójáról megítélni. Ugyanis mindezek után nagyon jóba lettünk és most a legjobb szobatársat tudhatom magam mellett, akire irigykednek a többiek, nagyon sokat tanulok tőle Norvégiáról és minden másról is. A lakásban élőkkel nagyon jó viszonyban vagyok, gyakran tartunk közös vacsikat, ahol mindenki próbál a saját kultúrája konyhájából megmutatni valamit. Következő héten rajtam a sor a magyar konyhát megmutatni a többieknek, ami picit nehézkes lesz lévén a legtöbbjük vegán vagy vegetáriánus, de valahogy megoldom. Rajtuk kívül 2 francia lánnyal kötöttem barátságot, akik meglehetősen lelkesek, ha utazásról van szó és szerencsére ugyanúgy jogot tanulnak, így az időnk nagy részét együtt töltjük. 

Amiről szeretnék még pár szót ejteni, az a kultúrsokk jelensége, mivel én ezzel most szembesültem először itt kint. Én nem vagyok otthon a témában ezért utánaolvastam kicsit és a Wikipédiát hívtam segítségül, miszerint:  "A kulturális sokk kifejezés azokra az érzésekre - aggodalom, meglepetés, tájékozódási zavar, bizonytalanság, zavarodottság - utal, amit az emberek olyankor élnek át, amikor egy teljesen különböző kulturális vagy társadalmi környezetben kell működniük (például egy idegen országban)." Azért kezdtem bele ebbe a témába, mert itt megismertem egy lányt, aki ukrán nemzetiségű, de Lengyelországban tanul és onnan jött ki Erasmusra Norvégiába. Az első probléma az volt, hogy nem ebbe az országba szeretett volna jönni, hanem Spanyolországba, ami valljunk be őszintén nagyon különböző úti cél, mint ahol végül kikötött. A másik pedig az, hogy azoktól az országoktól nagy mértékben különbözik mind kultúrában, mind szociális életben, ahol eddig élte mindennapjait és ez akkora stresszt okozott neki, hogy itt vagyunk október elején és sokszor van az, hogy egész nap a szobában van még ha jó az idő akkor is, kihagyja az óráit, mert nincs kedve bemenni az egyetemre és nagyon kevés túrában vett részt, mert ő eldöntötte, hogy az nem neki való. Nagyon sajnálom, hogy neki így alakul ez a nagyon nagy kaland, de valahogy az én fejemben máshogy van. Egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy ugyanaz lesz, mint otthon. Sőt. Nem is akartam, hogy olyan legyen, mint otthon, hiszen ezért jöttem el, mert egy új világot, egy új kultúrát szerettem volna megismerni és élni egy fél évet másik környezetben. Ugyanakkor ez egy valós jelenség és bárkinél okozhat a kultúrsokk stresszt és szorongást, ezért a legfontosabb, hogy mielőtt egy másik országban próbálnánk meg huzamosabb időt eltölteni, rendet kell tenni a fejünkben ezzel kapcsolatban, annak érdekében, hogy élvezni tudjuk az időt és úgy tudjunk visszagondolni, hogy milyen különleges 5 hónapot töltöttem Norvégiában. 

Ezzel a napi bölcsességgel zárnám ezt a cikket és szeretném elmondani még egyszer, miközben a szobámban ülve hallgatom a gyerekeket, ahogy az esőben játszanak az udvaron,  hogy még mindig életem legjobb döntésének tartom Norvégiát!

 Sophie ♥

2021. október 4. 

Csak magadnak tanulsz. Hallottam sokszor Édesapámtól, amikor még kicsi voltam. Akkor még nem hittem el, de hát mindent saját bőrünkön kell megtapasztalni, hogy végül a sok-sok jó tanács értelmet nyerjen. De csak részben van igazság ebben is, hiszen minél többet tanulsz, annál nyitottabb leszel a világra és az megváltozik körülötted. 

Norvégia.     Erasmus.     Egyetem. 

Nem szabad elfelejtenem, hogy a rengeteg élmény mellett az elsődleges célja az utazásomnak egy tanulmányi félév eltöltése egy idegen országban. Ezt a szempontot is szem előtt tartva esett a választásom a Norvégián belül Bergenben található University of Bergen-re. 

Az első kérdés, ami megfogalmazódik valószínűleg mindenkiben (vagy lehet csak én voltam nagyon kíváncsi) ~ Milyen is az egyetem épülete? ~ Nem nagy meglepetésemre az egyetemnek több épülete is van szerte Bergen belvárosában, amelyek közül a legmesszebbi a jogi kar csodálatosan a házak közül kiemelkedő magas épülete. 

A domb tetején felépített erődszerű (nagy része a földszinti bejárat alatt található) építmény 1980 óta testesíti meg a joghallgatók otthonát Bergenben. Három nagy előadóval rendelkezik, amelyek alaposan felszereltek, ahhoz, hogy minőségi oktatásban részesüljenek a világ egyetemeiről ide látogatók és a norvég hallgatók egyaránt. A technika rajtuk is kifog néha, de ezt csak mellékesen jegyzem meg, hiszen nincs okom panaszra. A járványra való tekintettel minden előadó előtt fertőtlenítő készülékeket helyeztek el, bent pedig minden sorban néhány fertőtlenítő kendőt, illetve orvosi maszkokat. Egy szinttel az előadók alatt található a könyvtár, ahol előzetes helyfoglalás után ugyan, de bárki tud tanulni és ha úgy van, akár könyvet kikölcsönözni vagy nyomtatni. Az épület alsóbb szintjein további tanulószobák vannak kialakítva, ahol helyet szintén előzetesen kell foglalni, illetve itt található egy bár,amit a hallgatók előszeretettel vesznek igénybe két óra közötti pihenés gyanánt. A büfé nagy kínálatát végignézve rájöttem, hogy itt nem lesz elég fél év, hogy mindent megkóstoljak, de a kávégépet rendszeresen fogom használni órák között. Mellette temérdek asztal, ahol az óra közötti kávét vagy akár az aznapi ebédet lehet elfogyasztani csodálatos kilátással. Ugyanis a büfé étterem része Bergen egyik forgalmas kikötőjére néz, ahol csodálatos látvány tárul elénk háttérben a hegyekkel, akár a naplementét nézve, bár olyan későn bárhol máshol szívesebben vagyok, mint az egyetem területén. 

Különböző adminisztrációs feladatokat a központi épületben látnak el és nem mellesleg itt található a könyvesbolt és az uszoda is. Első dolgaim egyike volt norvég diákigazolványt csináltatni, amit szintén ebben az épületben tudtam elintézni. Nagyon sokan érkeztek akkor, amikor én augusztusban, így néhány pár percet kellett sorban állni, de utána a személyi igazolványomat felmutatva már készült is a kép az új igazolványra. Bizony ott helyben és már nyomtatták is. A kép szörnyű lett (mint minden igazolványkép), de aztán rájöttem, hogy csak fél évig van rá szükségem, ahhoz képest meg nem is rossz. Szükségem rá pedig sokkal többször van, mint a magyar diákomra otthon és mint gondoltam volna, hiszen a beépített vonalkód segítségével tudok bejutni például hétvégén vagy nyitva tartási időn kívül az egyetem épületébe, illetve a könyvtárból történő könyvkölcsönzés is ennek használatával történik. A nyomtató kezelésével meggyűlt a bajom elsőre, de szerintem, aki ismer tudja, hogy a technika nem a barátom. Végül azt is sikerült kitanulnom, amihez szintén a diákigazolványom nyújtott hozzáférést. 

Mit is lehet itt tanulni?

Ahogy azt már említettem az egyetem nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a megfelelő információkat megkapjuk a tanulmányainkkal kapcsolatban. Júniusban meg is történt a tárgyfelvétel a Norvégiában teljesítendő tárgyaimat így már előzetesen szemügyre kellett vennem, mi az, ami belefér az otthoni órarendembe, illetve mi az, ami már a neve alapján felkelti az érdeklődésemet. Mindenféle tárgyleírás, követelményrendszer tanulmányozása után döntöttem 3 tárgy felvételéről, amik pedig a következők: 

• Versenyjog (Competition Law)  ~ ugyanebben a szemeszterben kötelező tárgyam otthon is ~ otthoni írásbeli vizsga
• EU és EGT tagállamok kereskedelmi joga (EU &EEA Commercial Law)  ~ ezt a tárgyat otthon már teljesítettem, de érdekelt mennyiben más a kereskedelem az EGT tagállamok vonatkozásában ~ szóbeli vizsga
• Fegyveres erők joga, hangsúlyt fektetve a tengeri műveletekre (Law of Armed Conflicts, with emphasis on maritime operations) ~ ez volt az, ami rendkívül felkeltette az érdeklődésemet ~ otthoni írásbeli vizsga

Mindegyik tárgy egyenként 10 kreditet ér. Szemináriumok nincsenek, csak előadások, amik egész óra után 15 perccel kezdődik és van egy 15 perces szünet a közepén. (pl: 10:15-től 11-ig, utána 15 perc szünet és az órának 12-kor van vége) Az előadásokon kisebb nagyobb létszámban vesznek részt a hallgatók, ugyanis majdnem az összes előadást rögzítik és feltöltik a norvég Neptunba (mitt uib). Ez nemcsak azért nagyon hasznos, mert ha esetleg megbetegedik valaki sem marad le az óráról, de ha vizsgára való tanuláskor valami nem jut eszembe, csak visszakeresem a videóban. Meg, hát valljuk be, akkor is ha nincs kedvem végigmászni a városon az esőben. A zárthelyi dolgozatok helyett itt kötelező beadandó dolgozatot kell megírni, csapatban vagy egyénileg tanártól függően. Ellentétben sok más tanítási módszerrel, a bergeni egyetemen arra kíváncsiak, hogy az elsajátított tudást tudjuk-e kamatoztatni akár a beadandó feladatban, vagy akár a vizsga alkalmával, tudunk-e gondolkodni a megszerzett tudás használatával. Az oktatás igen magas színvonalát igen tehetséges és nagy tudással rendelkező professzorok alapozzák meg. Itt nemcsak arra gondolok, hogy a lehető legtöbb hasznos információt tudják átadni egy-egy előadás alkalmával úgy, hogy meg is értsük a mondanivalót. Hanem arra is, hogy önszorgalomból, vagy ahogy ők mondják, probono, órarendi órán kívül tartanak úgynevezett Master Class-t, ahol különböző az aktuális témával kapcsolatos ügyeket dolgozunk fel. Ezen az órán mindenkinek aktivizálni kell magát, hiszen ezzel tudunk gyakorolni a szóbeli vizsgáinkra. Ezen kívül, ha a járványhelyzet engedi megpróbálnak minél több vendégelőadót hívni, hogy más szemszögből, jobban mondva a téma szakértőitől tudjunk tanulni. 

Amit még fontosnak tartok megjegyezni, hogy a norvég joghallgatóknak az oktatás teljesen más, mint Magyarországon, annak ellenére, hogy alap és mesterképzésre ők sem bontják szét a jogi képzést. Először is a gimnáziumot követően egy úgynevezett buddy-week kerül megrendezésre közvetlenül az új szemeszter kezdete előtt, amit én a gólyatáborhoz tudnék hasonlítani, csak ez egy hét és nem ottalvós, de a program ugyanaz. Az első négy évük utána úgy telik, hogy egyszerre csak egy tárgyat teljesítenek, vagyis ha mondjuk egy tárgy 3-4 hét, akkor utána vizsgáznak belőle és kezdik a következő tárgyat. Ennek talán az az előnye, hogy csak arra az egy tárgyra kell koncentrálni, így talán egyszerűbb odatenni magad és elsajátítani a tudást csak abból. Az utolsó évben pedig választhatnak, hogy külföldön folytatják a tanulmányaikat, mint erasmus hallgatók, vagy pedig speciális tárgyakat vesznek fel. 

Tehát ilyen Bergen és az oktatás. Amikor már kezdtem elveszteni benne a hitem és a motivációm, mindent visszakaptam. Ezzel az utazással nemcsak a világban léptem egy nagyot, de a tanulmányaimban is, hiszen egy csodálatos, nem is olyan ismeretlen, de új világ tárult elém. Mindezt pedig a tanulásnak köszönhetem. 

 Életem legjobb döntése volt Norvégia!

Sophie ♥ 

2021. szeptember 21.