Legjobban a norvégok lepődnek meg, hogy miért is választjuk, mi Erasmus hallgatók ezt az országot úticélként, hiszen ők semmi érdekeset nem találnak benne, de erre majd később kitérek. Az én válaszom általában a következő szokott lenni:

„Amikor nyaraláshoz választunk helyszínt, akkor általában egy napos, tengerpartos, esetleg party lehetőséggel teli országot szemelünk ki magunknak, persze csak ha passzív pihenést preferáljuk. Nekem ilyen Spanyolország, Olaszország és Portugália is. Az, hogy Magyarországról ilyen messzire eljöttem az másként nem történt volna meg csak az Erasmus program segítségével. Hiszen a magyarok nem jönnek ide nyaralni, vagyis a legtöbben nem ezt választja úti cél gyanánt. Ez az ország annyira különleges, mind a látványvilágában – gondolok itt városra és természetre egyaránt – mind pedig az itt élő embereiben, hogy tökéletes helyszín tanulás és időtöltés szempontjából is.”

Egyedül, messze attól, amit otthonnak nevezek, egy új országban boldogulni nem egy egyszerű mutatvány. Mégis annyira felszabadultan élem itt a mindennapjaimat, mintha mindig is ez lett volna a küldetésem. De nem akarok ilyen mélyen filozofálni arról, mi olyan egyszerű nekem, hiszen nem mindenki tud az első pillanat után beilleszkedni ebbe az idegen környezetbe. Talán ezért is írok mindenfélét itt a levegőbe, hátha egyszer valakinek hasznos információkkal tud szolgálni ez a kis szerzeményem.

Norvégia

1. Múlt és Jelen:

Nem fogok unalmas történelmi adatokat és dátumokat felsorolni, de azért van, amit érdemes tudni. A viking történelmi múlt után, hosszú időkig nem volt független állam. Dánia és Svédország által kikényszerített perszonálunióban működött, aminek 1907-ben lett vége, amikor is Dánia Norvégiáról történő lemondása után, az békésen elvált Svédországtól is. Ezután számomra is érdekes módon a nép döntött az államformáról és miután a monarchia többséget kapott a norvég kormány meghívta és a parlament megszavazta királlyá Carl dán herceget, aki VII. Haakon névvel lett a norvég monarcha.

Norvégia mostanra már a világ egyik legfejlettebb országává nőtte ki magát, ami köszönhető annak is, hogy a világháborúk idején igyekezett semleges maradni, mindig is védekező politikát folytatott, így sikerült egy hirtelen jött német támadásnak 2 hónapig katonailag ellenállni. Kétszer próbálkoztak népszavazással belépni az Európai Unióba, de az ezt ellenzők mindig többségben voltak, így Norvégia nem uniós tagország, ugyanakkor (hogy egy kis szakmát is vigyek a dologba) az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodást aláírta, ami a részes tagállamok kereskedelmi ügyleteit szabályozza egy egységes piac létrehozása és fenntartása érdekében.

A mindössze 5 millió lakost számláló ország fővárosa Oslo, második legnagyobb városa pedig Bergen, ahol a tanulmányaimat töltöm. Bergen kicsit több, mint 270 ezer lakossal rendelkezik, ami pusztán 70 ezerrel több, mint csodás városunk Debrecen. Ami viszont érdekes, hogy a kiterjedt fjordokról és magas hegyeiről híres városban nincs nagy tömeg, szóval ez a mennyiségű ember rendkívüli mértékben eloszlik.

2. Időjárás:

Ebben az országban meglehetősen összetett elemekből áll az időjárás. Az nem volt kérdés, hogy sokat fog esni az eső, hiszen mégiscsak az Atlanti-óceán partján fekvő városról beszélünk. Arra viszont egyáltalán nem gondoltam, hogy az egész augusztusomat túrázással, különböző fjordokban történő úszkálással és strandröplabdázással fogom tölteni a nagy melegben. Jó kicsit túlzok, ugyanis a hőmérő nagyon maximum 22-23 fokot mutatott, azonban ezt itt olyannak éreztük, mintha 30 fok lenne, hiszen senki sem erre készült. Ezek után beköszöntött az ősz, elkezdődtek az egyetemen az órák és az időjárás is kicsit szomorúbb hangulatot tükrözött, mintha ezzel is segítene tanulni, hiszen ki szeretne Norvégiában a legnagyobb "melegben" bent ülni a szobában. Minden lehetőséget ki kell használni. Mivel még csak most kezdünk bele az októberbe, meglátjuk a következő hónapok mit hoznak, reméljük kegyes lesz velünk az ég, de azért havat mindenképpen akarok látni. Egy, ami biztos, hogy amikor Európa többi országaiban rossz az idő, itt biztosan jó lesz!

3. Emberek:

Alapvetően úticélom iránti vonzalmamat az itt élő emberek jelentették, ugyanis korábban már hallottam, hogy sokkal nyugodtabbak a skandináv országokban élő népek, mint bármely más nemzet Európában. Abban biztosan megegyezhetünk, hogy az olaszoknál, spanyoloknál mindenképp békésebbek és nem olyan hangosak. De amint megérkeztem észrevehetően idilli volt az atmoszféra, lassabban közlekednek, senki nem siet sehova, nincs kiabálás az utcákon, nem dudálnak az autók feleslegesen, sőt annyira halk a közlekedés az elektromos autók miatt, hogy a zebránál 3-szor kell körbenéznem, mivel ugye nem hallom őket. Olvastam korábban azt is, hogy itt, a legkisebbtől a legöregebbig mindenki tud angolul, amit először el sem hittem, hiszen ez nálunk egyáltalán nem így van. Viszont meggyőződhettem róla saját tapasztalattal, amikor is az idős néni a boltban - aki, ha Magyarországon lennénk nem tudna angolul - miután tudomására hoztam, hogy én a norvég nyelvet nem értem a következőt mondta: "Kedvesem, hozzám bármilyen nyelven beszélhetsz, megértek én mindent." ! Ezen kívül sokkal elfogadóbbak számos európai országnál, kedvesek, mindenkinek igyekeznek segíteni, ahogy tudnak. Ugyanakkor ennek hátterében (csak, hogy megint szakmázzak) a múltban megjelent olyan előírások, törvények állhatnak, amik nem az egyéni sikereket részesítették előnyben, hanem a közösséget helyezték az egyén fölé, előírva az egyenlőséget az egyén elnyomásával egyetemben. Jante törvénye számomra olyan, mint a 10 parancsolat, viszont ez csak a skandináv országoknak ad útmutatást. 

1. Nem szabad azt gondolnod, hogy Te bármennyire különleges vagy.
2. Nem szabad azt gondolnod, hogy Te olyan jó vagy, mint mi vagyunk.
3. Nem szabad azt gondolnod, hogy Te okosabb vagy, mint mi vagyunk.
4. Nem azért vagy, hogy meggyőzd magad, Te jobb vagy, mint mi vagyunk. 
5. Nem szabad azt gondolnod, hogy Te többet tudsz, mint mi tudunk.
6. Nem szabad azt gondolnod, hogy Te fontosabb vagy, mint mi vagyunk.
7. Nem szabad azt gondolnod, hogy Te bármiben jó vagy.
8. Nem szabad kinevetni másokat.
9. Nem szabad azt gondolnod, hogy Te bárkit is érdekelsz.
10. Nem szabad azt gondolnod, hogy Te taníthatsz nekünk bármit.

Első olvasatra ez egy kicsit brutálisan hangzik és én sem értenék egyet, ha csak a szöveget olvasnám magyarázat nélkül. Ez hosszú éveken keresztül alakította a skandináv kultúrát, és hozzájárult a mai békés, szerény és homogén társadalom megteremtéséhez. De, hogy mit is jelent ez valójában! 

Általánosságban a norvégok nagyon udvariasak, nem szakítanak félbe a mondanivalód közben és nem javítják ki az idegen országokból érkezőket. Az üzleti életben a cégek közötti versengés teljesen elveszett az évek folyamán, kollégák közötti bizalomvesztés alapja lehet, ha valaki túl ambiciózus, de nem teljesíti a megígért munkákat. Norvégiában általában nem látni esténként világos irodaházakat, hiszen a túlórázás is sérti ezeket az elveket. Az egyéni sikerek fölé helyezik a csapatban végzett munka sikereit. Mindezek azt eredményezik, hogy a norvég embereknek nagyon alacsony elvárásaik vannak. Reklámok tekintetében is érdekesen alakul a norvégok felfogása, ugyanis a saját termékedet csak úgy tudod reklámozni, hogy annak minőségéről adsz információt és elégedetté teszed a fogyasztót. Nem túl boldoggá, csak elégedetté. Ezt pedig nem lehet úgy megtenni, hogy azt mondod a te terméked jobb, mint a másiké, hanem meg kell várnod, amíg mások mondják meg, hogy TE vagy a legjobb. 

4. Mindennapok:

Ahogy azt már említettem mindennapjaimat a Fantoft nevezetű diákszállón töltöm, fél óra villamosútra a belvárostól. Az 5-6 különböző épületből álló diákszálló egyik legújabb épületében kaptam helyet, miután a recepción felvettem a chip kártyámat, ami nyitja az épület, a folyosó, a lakás és végső sorban a szobám ajtaját. Amikor elfogadták a jelentkezésemet a Bergeni Egyetemre már kaptam is az információáradatot a szálláshelyről. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy ilyen menő helyen kötök ki. Fantoft nagyon sok nemzetközi cserekapcsolat otthona, mindenféle nemzetiség lakik itt. Én úgy gondoltam az lesz a legjobb, ha nem egyedül veszek ki egy szobát, hanem megpróbálok egy másik lehetőséget. Így kerültem egy szobába egy norvég lánnyal, a konyhán és a nappalin pedig 15 másik hallgatóval osztozunk. A lehető legjobb helyzet a nyelvtudás fejlesztésére és különböző nemzetek szokásainak megismerésére. És persze a legolcsóbb is! Ugyanis az árak még mindig meglepnek akárhová is megyek, hiszen a mi kis országunkhoz képest szinte minden drágább, de Norvégia különösen. Szobatársam mielőtt beköltözött volna keresgélt más lakhatási lehetőségek között Bergenben és azt mesélte, hogy még norvég szemnek is magasak az árak. Egy 25 négyzetméteres, belvároshoz közelebb fekvő kis lakás, amiben valljuk be még egyedül is szűkösen fér el az ember 8000 Korona, azaz majdnem 280 ezer Forint. Ez a különbség nemcsak az albérleteket érinti, hanem a mindennapokat is, hiszen itt is ugyanúgy vannak különböző üzletláncok, Meny, Rema1000, Kiwi, Bunnpris, csak hogy párat említsek. Az első jó tanács, amit ideérkezésemkor kaptam az az volt, hogy ne menjek Meny-be, mert az a legdrágább, a többi nagyjából egy kategória, bár van, aki ezzel is vitatkozna. Csak összehasonlításként pár alapvető dolog, amit a mindennapokban bevásárolunk otthonra (legalábbis, ami nálam mindig van otthon):

• tej: 18 korona = 620 Ft
• 12 db tojás: 25 korona = 850 Ft
• kenyér: 8,9 korona = 300 Ft
• alma: 29,9 korona/kg = 1010 Ft
• banán:19,9 korona/kg = 670 Ft

Kicsit beszélek az alkoholról is, hiszen azért a külföldön folytatott tanulmányok sem akadályoznak meg abban, hogy néha egy kis szórakozással színesítsük életünket. Az árakról már inkább nem írok egy betűt sem, hiszen itt is ugyanígy kb. 3-szorosa az otthoninak, ha nem több (dobozos sör = 800 Ft - kocsmában 4 dl = 2500 Ft). Annál érdekesebb számomra és szerintem mindenkinek, hogy nem lehet a boltban bármilyen időpontban és bármilyen fajta alkoholt vásárolni. A boltok polcain ugyanis kizárólag sört láthatunk, illetve különböző cidereket, viszont az ennél erősebb italokat, mint a bor és különböző röviditalokat az úgynevezett Vinmonopolet forgalmazza. A korhatár alkoholvásárlás esetén sörnél 18, erősebb italoknál pedig 20 év. Az egészet pedig még megcsavarjuk egy időkorláttal, ugyanis hétköznaponként este 8 óráig, hétvégente (szombaton mert vasárnap minden zárva van) pedig este 6 óráig lehet alkoholt vásárolni. Ha meg akarod venni az adott mennyiséget, akkor úgyis megveszed előtte. Akkor miért van ez így? - kérdem én. Norvég forrásaim - egyetemi mentorok - szerint ezt a szabályozást annak érdekében vezették be, hogy az este folyamán ezen időpontok után már ne tudjanak a fiatalok "utántölteni", ezáltal akadályozzák meg, hogy MÉG részegebb norvégokat találjunk Bergen legnagyobb parkja közepén, ahogy az történt az első héten is. Ez röviden, tömören összefoglalva annyit jelent, hogy fél év után a testem hálás lesz a nélkülözésért. 

5. Erasmus:

Végül, de nem utolsó sorban az Erasmus programról és a cserediákokkal való együtt élésről mesélnék picit, hiszen alapvető kihívást jelent 15 másik emberrel együtt élni, de ha még az anyanyelveden sem tudsz megszólalni, akkor különösen. Még mindig van olyan nap, amikor se itteni magyarral nem beszélek, se az otthoniakkal, csak angolul. Nagy szerencsémre norvég szobatársat kaptam utolsó utáni pillanatban, ugyanis ha ő nem jött volna én egyedül laknék. Azért is mondom, hogy szerencsés vagyok, mert első benyomásra nagy energiákkal rendelkező, alacsony szőke csajszi azért megijesztett, de élő példája lehet ez annak, hogy nem szabad a könyvet borítójáról megítélni. Ugyanis mindezek után nagyon jóba lettünk és most a legjobb szobatársat tudhatom magam mellett, akire irigykednek a többiek, nagyon sokat tanulok tőle Norvégiáról és minden másról is. A lakásban élőkkel nagyon jó viszonyban vagyok, gyakran tartunk közös vacsikat, ahol mindenki próbál a saját kultúrája konyhájából megmutatni valamit. Következő héten rajtam a sor a magyar konyhát megmutatni a többieknek, ami picit nehézkes lesz lévén a legtöbbjük vegán vagy vegetáriánus, de valahogy megoldom. Rajtuk kívül 2 francia lánnyal kötöttem barátságot, akik meglehetősen lelkesek, ha utazásról van szó és szerencsére ugyanúgy jogot tanulnak, így az időnk nagy részét együtt töltjük. 

Amiről szeretnék még pár szót ejteni, az a kultúrsokk jelensége, mivel én ezzel most szembesültem először itt kint. Én nem vagyok otthon a témában ezért utánaolvastam kicsit és a Wikipédiát hívtam segítségül, miszerint:  "A kulturális sokk kifejezés azokra az érzésekre - aggodalom, meglepetés, tájékozódási zavar, bizonytalanság, zavarodottság - utal, amit az emberek olyankor élnek át, amikor egy teljesen különböző kulturális vagy társadalmi környezetben kell működniük (például egy idegen országban)." Azért kezdtem bele ebbe a témába, mert itt megismertem egy lányt, aki ukrán nemzetiségű, de Lengyelországban tanul és onnan jött ki Erasmusra Norvégiába. Az első probléma az volt, hogy nem ebbe az országba szeretett volna jönni, hanem Spanyolországba, ami valljunk be őszintén nagyon különböző úti cél, mint ahol végül kikötött. A másik pedig az, hogy azoktól az országoktól nagy mértékben különbözik mind kultúrában, mind szociális életben, ahol eddig élte mindennapjait és ez akkora stresszt okozott neki, hogy itt vagyunk október elején és sokszor van az, hogy egész nap a szobában van még ha jó az idő akkor is, kihagyja az óráit, mert nincs kedve bemenni az egyetemre és nagyon kevés túrában vett részt, mert ő eldöntötte, hogy az nem neki való. Nagyon sajnálom, hogy neki így alakul ez a nagyon nagy kaland, de valahogy az én fejemben máshogy van. Egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy ugyanaz lesz, mint otthon. Sőt. Nem is akartam, hogy olyan legyen, mint otthon, hiszen ezért jöttem el, mert egy új világot, egy új kultúrát szerettem volna megismerni és élni egy fél évet másik környezetben. Ugyanakkor ez egy valós jelenség és bárkinél okozhat a kultúrsokk stresszt és szorongást, ezért a legfontosabb, hogy mielőtt egy másik országban próbálnánk meg huzamosabb időt eltölteni, rendet kell tenni a fejünkben ezzel kapcsolatban, annak érdekében, hogy élvezni tudjuk az időt és úgy tudjunk visszagondolni, hogy milyen különleges 5 hónapot töltöttem Norvégiában. 

Ezzel a napi bölcsességgel zárnám ezt a cikket és szeretném elmondani még egyszer, miközben a szobámban ülve hallgatom a gyerekeket, ahogy az esőben játszanak az udvaron,  hogy még mindig életem legjobb döntésének tartom Norvégiát!

 Sophie ♥

2021. október 4.